Ennek a bejegyzésnek három oka van, annak ellenére, hogy
most nem szorosan a kertről lesz szó. Az első ok, hogy nagyon büszke vagyok
arra, hogy sikerült. A második ok, hogy megismerkedtem egy új növénnyel, a
harmadik ok, hogy már egy korábbi bejegyzésben is hivatkoztam Jamie Oliver-re.
Persze tudom, hogy mindenkinek eltérő véleménye van
Jamie Oliver-ről, de én szimpatizálok az egyszerűen elkészíthető
kajáival. 
Szóval a lényeg, hogy a hétvégén sikerült megcsinálni a
marhahússal, Guinness sörrel töltött tésztát, ami a mellékelt képen látható.
Nyilván most nem fogom megosztani a receptet, mert ez a blog nem feltétlenül
erről szól. Ami az egyik nagy tanulsága a hétvégének, hogy meg tudom csinálni,
amire tényleg büszke vagyok, de ami a blog szempontjából fontosabb, hogy
megismertem egy újabb zöldséget. Persze korábban is hallottam már róla, és
bizonyára rajtam kívül mindenki ismeri, de én bevallom őszintén, hogy szombatig
péntekig nem tudtam, hogy van zeller (a gumó) és van szárzeller és a kettő nem
ugyanaz. Van köztük kapcsolat, elég szoros, de mégsem ugyanaz. A zeller,a gumó,
amit ismertem egy fehéres színű zöldség, amit otthon néha a levesbe főzött bele
édesanyám.
Amit viszont új információ volt számomra, hogy néhány
web oldal alapján a szárzeller nem a gumó szára, hanem annak egy olyan verziója,
amikor szár nő jobban, és a gumó nem fejlődik. Szép zöld színe van, szép levelei
vannak és, ahogy olvastam főleg ragukba főzik, én is ezt tettem.
Azt hiszem, hogy ez a tapasztalat csak tovább erősíti
elhatározásomat, hogy a kis veteményessel el kell mélyítenem zöldség
ismereteimet.
Egy kis előzetesként elárulom, hogy most, egy barátom
javaslatán felbuzdulva, egy új módszer használatán töröm a fejem a gyomok ellen
a veteményesben. Részletek hamarosan!
